Az este nagyon jó hangulatban telt, a két banda a Resurrection első komoly sikerét ünnepelte közösen. Pár órával és pár elfogyasztott itallal később a nagyszerű hangulatú, békés buli 180 fokos fordulatot vett. Joana és Lauri kivonultak az erkélyre beszélgetni. Lauri volt a kezdeményező fél, ugyanis látta a lányon, hogy valami nyomja a lelkét, valami nem hagyja nyugodni és azt gondolta, hogy közösen talán találhatnak megoldást a problémára. Hosszasan beszélgettek, Chris csak pár perc után vette észre, hogy Joana nincs a többiekkel. Természetesen azonnal a keresésére indult, de amikor meglátta, hogy ő és Lauri az erkélyen ácsorognak, megállt és a szobaajtóból figyelte őket tovább. Gondolta megvárja, hogy mi sül ki a dologból. Az események nem is várattak magukra sokat: Joana pár pillanattal később Lauri-hoz fordult és szorosan átölelték egymást. Chris megpróbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna és elment egy italért. Bízott benne és várta, hogy Joana hamarosan bejön és mindent elmond neki. Ok nélkül nem akart féltékenykedni, mert egy hasonló esetre majdnem ráment a kapcsolatuk. Amint azonban visszatért "őrhelyére" ugyanaz a kép fogadta, mint pár perccel korábban. Csak álltak ott egymáshoz bújva, mint egy meghitt szerelmespár...Chris tekintete Lauri kezére vándorolt...gyengéden simogatta Joana haját és a lány láthatóan nem ellenkezett, ami viszont már kihozta Chris-t a béketűréséből...Lauri a lány vállára engedte a fejét és suttogott neki valamit, amin Joana elmosolyodott. Chris azon vette észre magát, hogy reszket a keze a dühtől, pedig minden erejével azon volt, hogy önuralmat erőltessen magára...nem akart balhét, senkinek nem volt rá szüksége, különösen a lányoknak nem...Lauri a szoba felé fordította a fejét...tekintete találkozott Chris tekintetével...egyből szikrázni kezdett a feszültség pusztán a szemükön keresztül, Lauri zavartan, már-már ijedten fordult el és finoman eltolta magától Joana-t. Chris legnagyobb megdöbbenésére Joana mosolyogva, mintha mi sem történt volna, lépett be a szobába, gyengéd puszit nyomott az arcára, majd visszasétált a többiekhez. Lauri láthatóan ideges volt: a félelme nem is volt alaptalan. Ki akart lépni a szoba ajtaján, azonban Chris kinyújtott karja, sorompóként gátolta meg ebben. Joana és Aki mosolyogva fordultak feléjük, kérdő tekintettel, mire Chris odaszólt nekik, hogy csupán pár szót szeretne váltani Lauri-val és hamarosan ők is csatlakoznak hozzájuk. Ezzel eltűntek a szobában.

- Valami gond van ? Ne mondd, hogy olyan égetően sürgős mondanivalód van, ami nem várhat holnapig...napoljuk el a témát, most jól szeretném érezni magam, ahogy gondolom te is... vagy nem? Ígérem holnap végighallgatlak! - kérdezte Lauri, miközben Chris keze alatt, fél szemmel folyamatosan az ajtó felé pislogott. Hangján egyértelműen érezni lehetett az idegességet. Úgy érezte magát, mint egy csapdába esett vad. Megtett előre egy tétova lépést, de Chris puszta tekintete meggátolta a következő mozdulatát.

- Sajnálom Lauri, de ez nem várhat holnapig...szerintem ezt te is nagyon jól tudod... - most Chris lépett előre egy lépést, ami Lauri-t automatikus hátrálásra késztette.

- Ugyan már! Bökd ki végre, hogy miről van szó...nem szeretnék egész éjjel itt ácsorogni...félre ne érts, semmi bajom a táraságoddal, de szerintem a többiek se vennék jó néven, ha így "kiközösítenél" magadnak...ebben szerintem egyet értünk, nem?

Azt gondolta, hogy a fanyar humora majd megenyhíti Chris-t és hagyja őt elmenni, ám a legnagyobb meglepetésére válasz helyett, teljesen váratlanul egy olyan jobb egyenes találta el, hogy elvesztette tőle az egyensúlyát és átesett a háta mögött levő fotelen. Első megdöbbenéséből felocsúdva, ülőpozícióba tornázta magát és Chris-re emelte a tekintetét, aki akkora már ott állt pontosan vele szemben és csak szótlanul nézte őt. Lauri sós ízt érzett a szájában és amint végighúzta a kezét az arcán meg is tudta, hogy miért. Chris ütésétől felrepedt a bőr a szája szélén és az vérzett. Kezét a sebre szorítva feltápászkodott a földről. Nem értette, hogy mi ütött Chris-be.

- Ez meg mégis, mi a fene volt? Teljesen elment az eszed?

- Nem akarsz mondani nekem valamit, Lauri? - Chris az első felindulás után igyekezett higgadtan viselkedni, kicsit sajnálta is Lauri-t, de mivel teljesen elbeszéltek egymás mellett, nem lehetett elkerülni a komolyabb következményeket.

- Ez nem ér! Én kérdeztem előbb...mi a fene volt ez, Chris? Mivel adtam okot arra, hogy így viselkedj velem? - Lauri odalépett Chris elé. Világoszöld szeme sötétebb árnyalatú lett, a fokozódó feszültség miatt. Egy dolog volt, amit nagyon nem tudott elviselni, még a legjobb barátjától sem: mégpedig, hogy magyarázat nélkül nekiesik és csak utána mondja el, hogy mi a baja. Utálta az ilyen, "előbb üt és csak utána beszél" típusú embereket. Chris-t nem ilyennek ismerte meg, ezért nagyon meglepődött rajta, hogy így viselkedett. Mondjuk azt is figyelembe kellett venni a jelen helyzetben, hogy már mind a kettőjükben volt egy kis pia és nem tudtak teljesen tiszta fejjel mérlegelni, gondolkodni, pedig végképp nem.

- Erőltesd meg kicsit a memóriád, tollas fejű és hidd el, hogy rá fogsz jönni... - Chris, Lauri felé lépett, aki azonban most nem hátrált meg, hanem szilárdan állt egy helyben és próbált rájönni, hogy mi üthetett a srácba. Még a jelzőt is elengedte a füle mellett, holott nagyon rosszul esett neki, hogy ezt kellett hallania pont a legjobb barátja szájából. Ahhoz is nagy önuralom kellett, hogy ne üssön vissza. Nem akart balhét, de sajnos elkerülhetetlen volt.

- Az ég áldjon meg Chris, ne beszélj mellé! Bökd már ki, hogy mit akarsz, aztán ne is lássalak! - Lauri már szinte kiabálva mondta a szavakat. Erre Chris tekintete még jobban elkomorodott és olyan lendülettel indult meg Lauri felé, hogy kénytelen volt hátrálni. De nem volt kiút. Chris nekilökte Lauri-t az egyik szekrénynek, majd megragadta Lauri ingjének a nyakát és odahajolt, egészen közel a füléhez.

- Azt hiszed, hogy sztár vagy, attól neked még mindent szabad...de most majd megtanulod, hogy ez nem így van... - suttogta Chris, olyan jéghideg hangon, hogy Lauri hátán végigfutott a hideg.

- Figyelj Chris, mind a ketten komoly, felnőtt emberek vagyunk...nem hiszem, hogy ezt így kéne megoldanunk...üljünk le és beszéljük meg szépen a dolgokat, ahogy az illik ilyen helyzetben...nem akarom, hogy valamelyikünknek bántódása essen...

Chris azonban már nem látott a féltékenységtől, túl sok idő telt el és a haragja csak fokozódott Lauri iránt.

- Ismered azt a mondást, hogy "Házinyúlra nem lövünk?" ? - kérdezte Chris ingerültebb hangnemben és figyelte Lauri reakcióját, akinek szép lassan leesett, hogy miért van abban a szituációban, amiben van. - ...na, mostmár dereng valami?

- Te szent ég! Teljesen félreérted a dolgokat...én nem... - kezdte volna Lauri, de Chris erre az ingnyakánál fogva meglódította, majd lökött rajta egyet, amitől a padlószőnyegen kötött ki. Lauri ekkor döntött úgy, hogy feladja az udvariaskodást, mivel be kellett látnia, hogy nem sokra megy vele, csak a saját testi épségét teszi kockára.

- Sajnálom Chris...én próbáltam türelmes lenni...mondtam, hogy nem szeretném, ha valakinek bántódása esne, de ha te ezt akarod... - mondta kihívóan Lauri, majd felállt a földről és belenézett Chris szemébe. A srác láthatóan megzavarodott egy kicsit, de aztán felvette a kesztyűt. Most azonban Lauri reagált gyorsabban és kihasználva az adódó lehetőséget, gyomorszájon vágta Chris-t, aki összegörnyedt a fájdalomtól. Lauri megindult a szobaajtó felé, azt gondolván, hogy Chris majd lehiggad az ütéstől, elgondolkozik kicsit és majd kijön ő a többiekhez, hogy bocsánatot kérjen tőle. Tévedett. Már a küszöbnél volt, amikor Chris hirtelen megragadta hátulról és óriási lendülettel nekilökte a tömör fából készült komódnak. Beütötte a fejét, amitől színes fények kezdtek táncolni a szeme előtt. A nagy szerencse az volt, hogy Aki látta Lauri-t felbukkanni a szobaajtóban és igencsak megdöbbent, amikor váratlanul eltűnt onnan és azonnal szólt Eero-nak, meg Pauli-nak, hogy nézzenek utána a történteknek. Mikor beléptek a szobába, Lauri és Chris a földön birkóztak, a szoba közepén, miközben mindenfélét egymás fejéhez vágtak, olyan szavakat használva, amiknek nem lett volna helye kettejük közt. Pauli és Eero azonnal lereagálta a helyzetet és megkísérelte őket szétválasztani.

- Hé srácok, mi az ördög folyik itt?! Arról volt szó, hogy beszélgettek... - kérdezte döbbenten Joana, amikor odaért a szobába. Eric, Serenity és Amanda csak később, a végkifejlethez csatlakozott.

- Úgy tűnik ők így beszélgetnek...mindig is tudtam, hogy Lauri más szótárt használ, mint mi... - mondta Aki mosolyogva. Benne is volt már egy jó pár pohár ital, amihez mérten nem is volt csoda, hogy nem fogta fel a helyzet komolyságát. Az is meglepő volt, hogy egyáltalán még talpon volt. Erre a gyenge italválaszték szolgált magyarázatul, hisz máskor már ilyentájt rég valamelyik fotelban ücsörgött, félálomban, teljesen kiütve.

- Pofa be, Aki! A szád helyett inkább a kezed járjon...ha nem túl megerőltető a feladat számodra, igazán segíthetnél szétválasztani őket... - mordult rá Eero ingerülten Aki-ra. Egyszerűen nem tudta elviselni, amikor ilyen állapotban volt. Kibírhatatlan tudott lenni egyébként is, de részegen meg pláne.

A helyzet azonban közel sem volt annyira egyszerű, mint amilyennek első ránézésre gondolták. Ugyanis mire ők megérkeztek, Lauri és Chris már javában vívták a kis magánháborújukat, ami olyan idegállapotba sodorta őket, ahonnan nehéz volt a visszatérés a "józan" világba. Kettejük közül Lauri még valamivel "józanabb" állapotban volt, őt Pauli pár percnyi próbálkozás és győzködés után sikeresen elvonszolta Chris-től. Próbált szabadulni Pauli szorításából, de ő még mindig jobb helyzetben volt, mint Eero és Aki. Ők ketten se bírtak Chris-el, aki ellökte őket és újult erővel indult Lauri felé. Pauli, hogy segítsen és megvédje Lauri-t, kénytelen-kelletlen, de elengedte őt. Persze minden kezdődött elölről. Chris akkora lendülettel vetette magát Lauri-ra, hogy mind a ketten elvesztették az egyensúlyukat, nekiestek az erkélyajtó üvegének, ami természetesen millió apró darabra tört és a két srác az erkélyen kötött ki. A zajra már Eric, Serenity és Amanda is besiettek a szobába.

Lauri és Chris zihálva feküdt az üvegtörmeléken, de még mindig egymást méregették.

- Mi az ördög folyik itt? – kérdezte Eric döbbenten.

- Azt hiszem Lauri és Chris megoldották a hőség okozta problémádat…kicsit durva módszer, de nézd a jó oldalát…legalább nem kell beszereltetned azt a marha drága légkondit, amit akartál… - Eric szúrós pillantást vetett Aki-ra, de nem tette meg a hatását. Aki továbbra is mosolygott saját hülyeségén, sőt Pauli is elfojtott egy mosolyt, de úgy, hogy azt Eero ne lássa.

- Aki fogd már végre be a szád! Ha nincs semmilyen építő gondolatod, inkább maradj csöndben…nem tudom feltűnt-e, de most senki nem vevő a hülyeségedre… - Eero erélyessége némileg hatott, Aki kicsit magába szállt és elsomfordált a másik szobába, majd onnan a konyhába. Mindenki döbbenten váltogatta a tekintetét Eero és az erkélyen heverő két fiú közt.

- Most mi legyen? – fordult Serenity kérdő tekintettel a srácokhoz.

- Amanda, te próbálj meg Lauri fejével beszélni, Joana, te pedig Chris-el…azt hiszem jobb, ha most nem mi próbáljuk meg őket erővel szétválasztani…hanem ti ésszel, a szívetekkel… - javasolta Eero, majd Pauli hozzátette: - …ha pedig végképp nincs más megoldás, akkor mind a kettőt kilógatjuk az erkélyen…attól tuti, hogy magukba szállnak…

A döbbent tekintetek most Pauli-ra szegeződtek.

- De Pauli… - szólalt meg Eero.

- Nyugi, csak vicceltem… – mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. - …csak meg tudunk oldani egy ilyen aprócska problémát…tuti, hogy van más módszer is…

Lauri és Chris még mindig farkasszemet néztek egymással, miközben lassan, le nem véve egymásról a szemüket, felálltak a földről. Mind a ketten szépen beletenyereltek a széttört üvegbe, ami kicsit összevagdosta a kezüket. Egymást méregetve a indultak a szoba felé, ahol síri csend honolt, a többiek úgy húzódtak szét az útjukból, mintha egy időzített bomba gurult volna el a lábuk előtt. Ez a megállapítás nem is állt messze a valóságtól. Mert a két srác most tényleg olyan volt, mint egy időzített bomba, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat. Amanda és Joana megpróbálta figyelmen kívül hagyni a negatív tényezőket és odasétáltak a fiúkhoz. Eközben Serenity, Eric, Pauli és Eero csendben várták a fejleményeket. Lauri és Chris annyira el volt foglalva egymás méregetésével, hogy észre sem vették, hogy a lányok odamentek hozzájuk. Amikor Amanda óvatosan hozzáérintette a kezét Lauri leengedett karjához, olyan volt mintha villám csapott volna belé. Szinte érezte a lányból áradó pozitív energiát. Joana hasonlóképpen cselekedett, mint barátnője. Lauri pár másodperc múlva végre sikeresen elszakadt Chris tekintetétől és hagyta, hogy a lány lassan a szoba másik sarkába vezesse őt. Mind a két páros csendesen társalogni kezdett, hosszú percekig csak azt lehetett látni, hogy a lányok beszélnek, a fiúk pedig néha helyeslően bólintanak. Lauri és Amanda beszélgetése úgy végződött, hogy a fejüket a homlokuknál összetámasztva ücsörögtek néma csendben és Lauri arcán végiggördült pár könnycsepp. Chris és Joana pedig átölelték egymást. Szent volt a béke. De hátravolt még a legnagyobb és legnehezebb dolog a „háborús felek” számára: a békekötés, a megbocsátás. Ez mindig nehéz volt, különösen ha fiúkról volt szó. A két lány, Lauri és Chris visszamentek a szoba közepére, ahol a verekedés során megsemmisült kis faasztal maradványai hevertek, és a fiúk újra egymás szemébe néztek. Mindenki pattanásig feszült idegekkel figyelt, a légy zümmögését is hallani lehetett. De már nem volt harag és gyűlölet a szemükben, átvette a helyét a megbocsátás és a megkönnyebbülés meleg fénye. A sötétzöld szemek, ismét vidáman táncoltak, szikrázó, világos színükben.

- Fogjatok kezet! – szólalt meg csendesen Joana. – Nyújtsd ki a kezed…légy szíves…Chris engedelmeskedett a lány szavainak.

- Gyerünk Lauri… - Lauri lepillantott Amanda-ra, elmosolyodott, majd Chris felé nyújtotta a kezét.

Mikor megszorították és megrázták egymás kezét, valamint a fogaik közt elmorzsoltak egy ’bocsánatot’, mindenkinek olyan érzése volt, mintha egy mázsás kő esett volna le a szívéről. Még Eero is elmosolyodott, aki, Aki miatt kissé ingerültebb volt a szokásosnál. Apropó Aki! Hova tűnt?

- Hé, Lauri! – hallatszott egy hang a háta mögül, amire ő automatikusan megfordult, azonban nem kis meglepetésére egy jéghideg zuhany fogadta. Aki egy egész vödör jéghideg vizet borított rá, ami egy perc alatt olyan külsőt kölcsönzött neki, mintha órákat állt volna kint egy felhőszakadásban. Lauri nem tudta, hogy mi legyen az első dolga: előbb nyúzza meg Aki-t és utána tekerje le a fejét a helyéről vagy fordítva. De mind a két alternatíva nagyon kecsegtető volt. Eero-nak egy másodperc alatt elillant a jókedve és olyan arcot vágott, mintha Aki valakit meggyilkolt volna.

- Mondtam, hogy van más megoldás…látjátok, ő megtalálta…szép volt Aki… - fűzte hozzá az összképhez csendesen Pauli. Eero szúrós pillantást vetett rá, majd elindult az ajtóban értetlenül ácsorgó Aki felé. – Ne add alá a lovat Pauli, ma már elég hülyeséget csinált…

- Most meg mi bajotok van? Probléma megoldva…szent a béke, nem? – Aki olyan ártatlanul kérdezte ezt a többiektől és olyan huncut mosollyal nézett rájuk, hogy a lányok, Eric, Pauli, Chris, de még Lauri is hangos nevetésben tört ki. Egyedül Eero maradt komoly és átkarolva Aki-t, átment a másik szobába.

- Na, most nem szeretnék Aki helyében lenni… - szólalt meg Pauli, mikor végre abba tudta hagyni a nevetést. Lauri helyeslően bólogatott.

- Gyere Lauri, keressünk neked valami száraz ruhát! Még a végén megfázol…és akkor ki fog énekelni annak a több ezer rajongónak a holnapi koncerten? – ajánlotta fel Eric készségesen, Amanda mellé lépve.

- Csak még egy pillanat… - mondta Lauri, majd visszafordult Chris-hez és a meglepetés teljes erejével hatva ugyanolyat behúzott a srácnak, mint amilyet ő kapott a bunyó elején. Ismét mindenki megijedt, azt hitték, minden kezdődik elölről.

- Ezt megérdemeltem… - mondta Chris az állát masszírozva.

- Csakhogy majd holnap, ne csak nekem kelljen erős sminket felraknom… - fűzte hozzá a történtekhez egy gonosz mosoly kíséretében Lauri. Pauli a kommentár hallatán ismét nevetni kezdett. Lauri javíthatatlan volt.

- Jöttél nekem egyel…de most már kvittek vagyunk!

- Azok hát…a legjobb barátok?

- A legjobb barátok! – felelte Chris határozottan és látszott rajta, hogy szívből mondja, amit mond és komolyan is gondolja. Mindenki arcán elégedett mosoly terült szét.

Lauri az ajtó felé fordult, azonban figyelmetlenségének és szeleburdiságának köszönhetően meglökte Amanda-t, aki egyensúlyát vesztve nekiesett a dohányzóasztal szélének. Lauri és Chris is próbálta elkapni, de már mind a ketten elkéstek: Amanda beverte a fejét...de legnagyobb meglepetésükre nem vesztette el az eszméletét, szerencsére nem volt akkora a lendülete.

- Te jó ég! Kérlek bocsáss meg... Minden rendben, Amanda? - kérdezte Lauri aggódva, és szinte Eric-el egyidőben hajolt a lányhoz, hogy felsegítse a földről.

- Nyugodjatok meg, nincs semmi gond...véletlen baleset volt, bárkivel megeshet... - mindenki kérdőn nézett Amanda-ra, de ő látszólag magabiztosan fojtatta: - ...ti még mindig itt ácsorogtok? Menjetek és keressetek valami száraz ruhát, mert Lauri még tényleg beteg lesz holnapra...és neki tényleg lesz baja, velem ellentétben...jaj, Lauri ne nézz rám így! Nem haragszom rád...tényleg! Jól vagyok...na, menj már és öltözz át! Ne is kerülj a szemem elé száraz ruha nélkül...- Amanda nevetni kezdett Lauri kétségbeesett arca láttán. Úgy nézett rá, mint amikor egy gyerek, aki miután valami óriási csínytevést követett el, és az anyukája elé áll, hogy bocsánatot kérjen. Eric Lauri kezébe adott egy fekete garbópulóvert, egy szürke, nyomottmintás pólót, meg egy fekete kordnadrágot, majd odalépett Amanda-hoz és megkönnyebbülten átölelte őt. Úgy tűnt, hogy nagyobb volt az ijedtség, mint a baj.

- Jaj kicsim, úgy örülök, hogy minden rendben van...ne ijesztegess engem, te lány! Vagy minden vágyad az, hogy most itt és helyben szívinfarktusban elhalálozzak?

- Ez nem szerepel azon a listán, hogy mit szeretnék veled csinálni...ellenben sok mással... - mondta Amanda vidáman és megpuszilta Eric arcát.

Azonban pár másodperc múlva azt tapasztalta, hogy Amanda szorítása fokozatosan gyengül, majd elkezd kicsúszni a karjai közül. Minden egyik pillanatról a másikra történt, szinte fel sem fogták a történteket. Eric a karjába vette a lányt és gyorsan lefektette az ágyra. Amanda ekkor már nem volt eszméleténél, sápadt volt, fehér mint a fal és egy vékony vércsík jelent meg a szája szélén. Lauri mindent eldobott, ami a kezében volt és még mindig talpig csurom vizesen, a többiekkel együtt odarohant az ágyhoz. Joana volt az első, aki észbekapott és kirohant a másik szobába, hogy orvost hívjon. Odakint Eero még mindig Aki-t próbálta észhez téríteni több-kevesebb sikerrel. Joana váratlan megjelenése, azonban kizökkentette a monológjából.

- Mi az, Joana? Valami baj van? - kérdezte Eero, aki látván a lány aggódó arcát, azonnal rájött, hogy valami nincs rendben odabent. - Lauri?

- Nem. Amanda. Csak úgy minden előzmény nélkül elájult...nagyon rosszul néz ki...Menjetek be, én hívok egy orvost! - erre még, az eddig nem túl sok kommunikációra hajlandó Aki is felkapta a fejét. Eero azonnal felpattant a helyéről és besietett a szobába, ahova nemsokára Aki is követte igencsak sietős léptekkel. Úgy tűnt az észérvekkel nem lehetett rá hatni, azonban a rideg tények nagyon is magához térítették.

Jó félórával később már ott volt az orvos és megvizsgálta Amanda-t. Mindenki ott volt a szobában néma csendben, szinte levegőt is alig vettek. Feszülten várták a fejleményeket. Lauri köhögésén (és néha tüsszögésén) kívül nem lehetett mást hallani. Ő természetesen nem hallgatva a józan érvelésre, nem öltözött át, mondván addig egy pillanatra sem mozdul el, amíg ki nem derítik Amanda baját. Ráadásul emésztette a bűntudat, hogy ez az egész miatta történt, pedig nem így volt. Hála az "építő" munkájának Chris-el, a szoba igen jól szellőzött, ami ezen a nyári "kellemes" 10-15 fokos éjszakán nem volt éppen kellemesnek mondható. És Lauri örülhetett, hogy nem lett komolyabb baja. Akár egy csúnya tüdőgyulladást is kaphatott volna, akkor aztán sokra ment volna a fene nagy makacsságával. Száraz ruha híján, Aki-nak köszönhetően, egy takaróba tekerve állt Eric mellett, ami nagy mértékben hozzásegítette ahhoz, hogy ne fagyjon oda a padlóhoz.

- Bármi is legyen az, de az kizárt, hogy ezt az esés okozta volna...valami enyhe méregre utalnak a tünetek... - szólalt meg végre az orvos, megtörve a hosszú csendet.

Az arcokon látni lehetett, hogy ők is minden másra számítottak, csak erre nem.

- Hogy micsoda?! - kérdezték mindannyian egyszerre.

- Be kell vinni egy alaposabb kivizsgálás erejéig a kórházba, hogy megállapíthassuk, hogy pontosan milyen szer is okozta a bajt...amint végeztünk a vizsgálatokkal, tudjuk a pontos diagnózist és felírtuk a megfelelő gyógyszereket, természetesen hazahozhatják a kisasszonyt, de utána rengeteget kell pihennie...minimum 2 hetet, de talán jobb volna, ha többet... - felelte az orvos, majd elkezdte összepakolni a táskáját.

- Én beviszem őt és majd telefonálok, amint már tudok valamit... - fordult Eric a többiekhez, majd egy takarót terítette Amanda-ra, felemelte az ágyról és elindult vele kifelé a szobából.

- Mi is megyünk! Nem kérheted, hogy csak üljünk itt és malmozzunk, miközben ebben a helyzetben vagyunk... - szólt Eric után határozottan Joana.

- De pontosan ezt kérem tőletek...ígérem, amint tudok telefonálok... - fordult vissza Eric a küszöbről.

- Joana-nak igaza van Eric, megyünk mi is! - nyomatékosította Chris, Joana szavait. - Így van, nem maradunk itt. - tette hozzá Lauri is, egyet értve az előtte szólókkal, majd köhögni kezdett.

- Kérlek, most ne vitázzunk, nincs erre idő...maradjatok itt, és addig inkább kezdjetek valamit az erkélyajtóval...meg, ahogy így elnézem, Lauri-ra is ráférne egy kis ápolás, különben holnap fel sem fog tudni kelni az ágyból, nem hogy énekelni... - mondta Eric, lezártnak tekintve a vitát és az orvossal együtt eltűnt az ajtóban. Hallották a csapódó kocsiajtót, majd a távolodó autó motorjának hangját.

- Kösz Eric, ez rendes volt tőled... - morogta Lauri az orra alatt, miközben nekilátott összeszedni a földre szétszórt száraz ruháit.

- Szerintem tök felesleges átöltöznöd...lassan most már a saját ruhád is megszárad rajtad... - heccelte Lauri-t Aki. Cserébe egy gyilkos pillantást és pár keresetlen finn szót kapott cserébe, ami magyarra fordítva valami ilyesmit jelenthetett:

- Te jobb, ha nem szólalsz meg Aki...ezt még elrendezzük egymás közt, nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúsztad! - ezzel Lauri elvonult a fürdőszobába átöltözni.

- Akkor most mi legyen? - kérdezte Serenity, aki több mint 20 perce nem szólt egy szót sem.

- Nem tehetünk mást, csak reménykedünk és várunk... - közölte higgadtan Eero, majd a konyha felé indult. - ...kávét valaki?

Mindenki helyeslően bólintott, abban egyetértettek, hogy egy kávé már mindenkire ráfért. Szerencséjük volt, hogy ott volt nekik Eero. Az ő nyugodtsága, józan gondolkodása, rettenetesen sokat segített nekik. Nem csak ebben a helyzetben, hanem sok másikban is.

- Ez nem volt fair Eric-től...Amanda-val már hosszú évek óta ismerjük egymást, hosszabb ideje, mint ők egymást...kitartottunk egymás mellett jóban-rosszban és most csak így egyszerűen eldönti, hogy nem mehetek velük... - fordult felháborodottan Joana Chris-hez, majd a többiekkel együtt letelepedett a kanapéra.

- Nyugalom szívem, ne idegeskedj, az most nem segít... - próbálta Chris nyugtatni Joana-t, de ez nem volt egyszerű feladat.

- Mit gondol magáról? Most komolyan...csak így osztogatja az utasításokat...tudom, hogy aggódik, de én is...meg ti is... - Chris, Aki és Pauli mosolyogva nézte Joana-t. Serenity kiment a konyhába segíteni Eero-nak, Lauri pedig hamarosan előkerült a fürdőszobából száraz ruhában. Mikor megjelent a szobaajtóban, egyből elterelődött a téma Eric-ről.

- És most mi lesz? Itt van a holnapi koncert és itt állunk dobos nélkül...el kéne halasztani a fellépést.

- Nem Joana, erre nincs szükség...ez meg se forduljon a fejetekben! Elfeledkeztél valakiről...itt van nekünk Aki...szerintem szívesen helyettesítené Amanda-t, amíg helyre nem jön... - lépett be Eero és Joana a szobába, pont elcsípve az új beszédtéma fonalát. - Egyetértesz velem, nem igaz, Aki? - kérdezte Eero Aki-t, miközben a kezébe adott egy kávésbögrét. Aki azonban Eero hangsúlyából tudta, a többiekkel ellentétben, hogy a kérdés nem kérdés, hanem eldöntött tény.

- Hát persze...semmi probléma...szívesen beugrom Amanda helyére! - válaszolta Aki mosolyogva, majd úgy tett, mint akit nagyon érdekel, hogy mi is van pontosan a kávésbögréjében, megfogta a kanalát és elmélyülten kavargatni kezdte a kávét. Szívesen segített a Resurrection csapatának, de azt nagyon utálta, amikor Eero helyette döntötte el, hogy mit szeretne csinálni.

- Ez nagyszerű ötlet, kösz Eero... - csillant fel Serenity szeme, majd látva Aki arcát, gyorsan hozzátette: - És neked is ezer köszönet Aki...ígérem, meghálálom neked! Óriási galibából segítesz ki...ismételten... - Serenity szavaira, Aki szemében egyből ravasz fény csillant és azonnal elfelejtkezett a kávéról. Nyíltan sosem mondta vagy mutatta ki, de ő a barátságnál sokkal többet érzett a lány iránt és abból, ahogy most Serenity ránézett, azt a következtetést vonta le, hogy ez az érzés kölcsönös. Időközben Eero mindenkinek kiosztotta a kávéját és Serenity-vel együtt ők is helyet foglaltak a kanapén.

- Ahogy így elnézem, most nagy szükségünk lesz egymás segítségére...holnapig még kell kerítenünk nektek egy énekest is...azt hiszem, a madárka most nem fog tudni úgy dalolni, mint ahogy azt mindenki elvárná tőle... - Chris szavait Lauri fuldokló köhögése követte, ami a félrenyelt kávé miatt tört ki belőle.

- Ezt azonnal vondd vissza! - mordult sértődötten Lauri a vele szemben ülő Chris-re, két köhögés közt.

- Mit? A madárkát? Bocsi, nem akartam a lelkedbe gázolni... - felelte Chris egy pimasz mosoly kíséretében. Serenity, Pauli és Eero már szintén mosolygott, Aki pedig már alig tudta visszafojtani a nevetését, Lauri döbbent arcát látván.

- Nem! A "keríteni kell egy énekest"...most! - ekkor már mindenki nevetett (kicsit meglepődtek, hogy Lauri nem a jelzőt vette a szívére, hanem a tényt, hogy másnak kell énekelnie helyette).

- Miért, nincs igazam? Most őszintén, mondd meg nekem, hogy fogsz te így énekelni holnap! Mert, ha engem kérdezel, szerintem sehogy...

- Nincs igazad! Az égvilágon semmi bajom! Aki besegít holnap a doboknál, ezzel nincs is semmi baj, de nekünk nem kell másik énekes... - makacskodott Lauri, majd ezúttal a megfázás miatt, ismét elkezdett köhögni. Az egyértelmű volt, hogy lázas is volt, egyszóval semmiképp nem volt olyan állapotban, hogy másnap színpadra álljon, de ezt ő még nem volt hajlandó belátni magának.

- Mit is mondtál? Nem hallottam egész pontosan... - cukkolta Aki és Pauli Lauri-t, miután abbahagyta a köhögést.

- Köszönöm. - mondta ki végül Lauri megadóan, mire a mellette ülő Serenity barátian átkarolta a vállát: - Ne aggódj Lauri, minden rendben lesz! Nagyon szívesen segítek nektek...ne félj, nem ijesztem el a rajongóitokat a hangommal...ellenben azzal, ha te állnál ki ilyen állapotban énekelni...

- Jaj Serenity, kérlek, ne kezd már te is...ha a barátaim ilyeneket mondanak nekem, akkor mit várjak az ellenségeimtől? - fordult Lauri ál-szomorúan Serenity-hez. Hangja borzalmasan csengett, a hangszálai úgy fájtak, hogy nyelni is alig bírt, megszólalni, pedig még annál is nehezebben. Arca piros volt, a szeme csillogott a magas láztól, meleg lehelete, pedig már szinte égette Serenity arcát.

- Te jó ég! Olyan vagy, mint egy forró kályha...tüzel a homlokod a láztól...azonnal feküdj le! Ezt ki kell pihenned...látod, te makacs öszvér?! Látod, hogy hova vezet a viselkedésed? Mert még véletlenül se hallgatnál egyszer a józan érvekre...most még pontosan az hiányzik nekünk, hogy te is kivond magad jó pár hétre a forgalomból! - közölte Eero szemrehányóan Lauri-val, miután odalépett hozzá és a kezét a homlokára tette.

- Jaaaj Eero, ne csináld már! Pont úgy beszélsz, mint a szüleim... - próbált viccesen válaszolni Lauri, de Eero nem vette olyan lazán a dolgot, mint ahogy azt ő tette.

- Nem Lauri, nincs igazad! Ha úgy beszélnék mint a szüleid, már rég lekevertem volna egy-két nyaklevest is, hogy érts a szóból...szóval örülj, hogy én beszélek veled és nem ők...pedig néha esküszöm, tényleg rád férne néha egy kis nevelés, mert a felelőtlen viselkedéseddel nem csak a saját, de az együttes jövőjét is kockára teszed...értsd már meg végre, hogy az egészséged minden másnál fontosabb és nem szabad még a legapróbb náthát sem félvállról venni, ahogy azt te általában tenni szoktad! És ha már te nem veszed erre a fáradtságot, akkor én megteszem helyetted... - Eero hű maradt a The Rasmus-ban betöltött szerepéhez és igyekezett gondját viselni a többieknek és vigyázni rájuk, habár ez nem mindig bizonyult könnyű feladatnak. Lauri volt a legnehezebb eset.

- Jól van Eero hagyjad, szerintem megértette a dolgot...igaz haver? - suttogta halkan Aki és Pauli. Serenity döbbenten ült Lauri mellett: eddig nem gondolta volna, hogy Eero képes ilyen szigorúan viselkedni a legjobb barátjával. De teljes mértékben megértette őt és igazat kellett adjon neki Lauri viselkedésével kapcsolatban.

- Valami hozzáfűzni való? - zárta le a "beszélgetést" Eero. Lauri lehajtott fejjel, némán bólogatott. Tudta, hogy Eero jogosan mondta, amit mondott, ezért inkább csendben maradt. Meg aztán úgy istenigazából nem érezte magát valami fényesen, az elmúlt pár percben a láz igen aktívan kezdett benne dolgozni. Eero elmosolyodott: tudta, hogy elérte a célját Lauri-nál. A szándéka egyáltalán nem az volt, hogy megbántsa őt, inkább ellenkezőleg. Rá akarta döbbenteni Lauri-t, hogy magával is törődnie kell, nemcsak mások bajával.

- Mondd, miért kell ilyen hangnemet használnom, hogy megértsd, hogy aggódunk érted? Mindig ez van...csak a te érdekedben mondom, tudod!

- Igen Eero, tudom...és köszönöm...azt hiszem jobb lenne, ha most visszamennénk a hotelba, rettenetesen álmos vagyok...persze csak, ha nem gond...majd Joana-ék telefonálnak, ha esetleg kapnak valami hírt Amanda-ról... - Lauri hangja még a korábbinál is furábban csengett, a járása elég bizonytalannak mutatkozott, amint a kabátjáért indult, a tekintete is ködös, elmerengő volt. Egyszóval, az összkép elég siralmasan festett.

- Nem probléma? - fordult Eero bocsánatkérően Chris-hez, Joana-hoz és Serenity-hez.

- Ne viccelj Eero, nem gond! Már mondani is akartam, hogy jobb lenne, ha elmennétek és lepihennétek, mert Lauri nagyon rosszul néz ki. Rendesen megfázott. Ha van valami, azonnal telefonálunk... - válaszolta Joana és Chris-el meg Serenity-vel együtt kikísérte Eero-t, Pauli-t és Aki-t az előszobába. Lauri már felvette a kabátját és sapkáját, egy széken ücsörögve, az asztalra hajtott fejjel várta a többieket.

- Hé, minden rendben Lauri? - kérdezte Aki aggódva, amint megpillantotta őt. Nem kapott választ, és erre már a többiek is az asztal felé fordították a tekintetüket. Joana odasétált Lauri-hoz és finoman megrázogatta a vállánál fogva.

- Ébresztő Lauri...indultok... - suttogta halkan a fülébe, mire Lauri lassan felemelte a fejét. Aki, Eero és Pauli megkönnyebbülten sóhajtott fel.

- Pauli segítenél? Azt hiszem, hogy... - kezdte Lauri erőtlen hangon, majd megkísérelt felállni az asztaltól. A lábai azonban nem tartották meg, visszaesett a székre. - ...nem fogok tudni felállni innen. - A láz eddigre már az összes energiáját felemésztette, nem volt képes irányítása alá vonni a végtagjait. Pauli elmosolyodott. Nem volt oka a jókedvre, de eszébe jutott, hogy Lauri általában akkor szokta ezt kérni tőle, ha már olyan sokat ivott, hogy a nevét is alig tudja. A sors fura fintora volt, hogy egy kezdődő betegség is hasonló reakciót váltott ki a szervezetében.

- Jól van, na gyere... - lépett oda Pauli segítőkészen, a széken ülő Lauri-hoz és a karjába emelte őt. Lauri egész testében reszketett, emésztette láz, ezt Pauli is érezte, amint karjában barátjával elindult az ajtó felé.

- Köszönünk mindent! És ha bármi gond van, akkor hívjatok...vagy ha megtudtok valamit Amanda-ról... - búcsúzott Eero és kilépett Pauli után az ajtón.

- Ez csak természetes...amint van valami, jelentkezünk! Jobbulást Lauri-nak! És vigyázzatok az úton... - szólt Joana, Eero után. Aki búcsúzásképpen kezet fogott Chris-el, barátian átölelte Joana-t, majd egy puszit nyomott Serenity arcára és láthatóan jókedvűen ő is kilépett az ajtón és a többiek után indult. Serenity pár másodpercig döbbenten állt az ajtóban, majd Joana-hoz és Chris-hez fordult, akik mosolyogva néztek rá. Mind a ketten pontosan tudták, hogy most mi játszódik le Serenity agyában, ők is látták az apró jeleket, amiket Aki küldött a lánynak. Valami visszafordíthatatlanul beindult köztük, csak Serenity még nem volt biztos magában, nem tudta, hogy képes lesz-e megfelelően viszonozni Aki érzelmeit. Még ezelőtt sosem volt igazán komoly barátja, kicsit félt, hogy elég felnőtt volt-e már egy ilyen kapcsolathoz. Az éjszaka hátralevő részét ennek a témának a boncolgatásával töltötték, miközben izgatottan várták Amanda-ról a híreket és reménykedtek, hogy Lauri is megússza komolyabb szövődmények nélkül a megfázást.

Mire Pauli leért a kocsihoz Lauri-val, ő már mélyen aludt. Lefektette a hátsó ülésre, beült mellé. Aki még akadékoskodott egy sort, hogy ő akar vezetni, de Eero pár szóval és egy dühös pillantással beléfojtotta a szót, lezárta a vitát, beültette őt az anyósülésre, majd a volánnál helyet foglalva elindultak a hotel felé...