Lauri, Aki, Eero és Pauli pár perccel a meghirdetette kezdési időpont után érkezett meg a koncert helyszínére, a Bécsben levő Gasometer arénájába, ahol a Resurrection nevű együttes első, külföldi, debütáló koncertjét rendezték. Nem sokat tudtak erről az új együttesről, csupán amennyit Seppo mondott el nekik róluk: újak a szakmában, de rendkívül tehetségesek és ígéretes jövő áll előttük. Zömében saját dalokat játszottak, de jó pár The Rasmus számot is feldolgoztak, aminek a színvonalát maga Seppo ellenőrizte le, egy stúdiómeghallgatás során és nagyon tetszett neki, amit hallott. Éppen ezért engedélyezte számukra a szerzői jogokat, aminek köszönhetően a feldolgozások is felkerülhettek első albumukra, a The Beginning-re. A hallottak után addig győzködte a banda tagjait, amíg igent nem mondtak a koncert meglátogatására. A manager garantálta nekik, hogy nem fognak csalódni. Miután elmondta, hogy miket tapasztalt a meghallgatáson, nem nagyon kellett őket tovább noszogatni, mert tudták, hogy ami tetszik Seppo-nak, az tényleg csak minőségi zene lehet. Lauri érdeklődését már szimplán az együttes neve felkeltette, arról nem is beszélve, hogy minden álma az volt, hogy egyszer hallja a saját dalaik feldolgozását. Arra nem számítottak, hogy ilyen hamar bekövetkezik, hogy valaki kedvet kap a dalok átdolgozásához, de ha már egyszer itt volt az alkalom, hát nem akarták kihagyni. A szakmai kíváncsiságon túl, a személyes érdeklődés is hajtotta őket, és bíztak benne, hogy talán majd a koncert után közelebbről is megismerkedhetnek a bandával és ha tetszett, amit láttak, esetleg beszélgethetnek egy későbbi közös munka és turné részleteiről. Amikor beléptek a koncertterembe még nem tudták, hogy mibe is csöppentek. Teltház volt, és óriási tombolás, ami igencsak meglepő, de egyáltalán nem volt szokatlan egy elsőkoncertes együttesnél. Az első számuk után, ami nagy sikert aratott Ausztriában és Németországban, mindenki látni akarta őket élőben.

Eero és Lauri a kordonfal mellett a számukra kijelölt, az első sor előtt levő VIP sáv jobb oldalára sétált le, Aki és Pauli pedig a baloldalra. A villódzó fényektől eleinte nem sokat láttak, azonban a zene, amit hallottak, nagyon tetszett nekik. Az énekes és a vokálozó gitáros hangja valami zseniálisan szólt együtt, még a srácok is megirigyelték a hallottakat. Aztán pár perc múlva Lauri azt vette észre, hogy Aki folyamatosan beszél valamit Pauli-hoz és a színpad felé mutogat. Benne is motoszkált egy fura érzés, ami akkor kerítette hatalmába, amikor beléptek a terembe, de nem találta a magyarázatot, egészen addig, amíg Eero váratlanul hátba nem bökte és ő is a színpad felé mutatott.

- Neked nem ismerős az a gitár? - kiabálta Lauri fülébe Eero, mire Lauri végigmérte a basszusgitárost és a fekete sárkánymintás gitár láttán, először teljesen elképedt, majd elmosolyodott.

- A te gitárod... - kiabálta vissza Eero-nak, majd egyszerre szólaltak meg: - Chris!

Lauri megfogta Eero karját és átrángatta őt Aki-ék oldalára, ahol szintén elmélyült tanácskozás folyt a zenekar tagjainak kilétéről. Rendesen megváltoztak azalatt a fél év alatt, amióta nem látták őket, persze abszolút pozitív értelemben. Mindannyian talpig feketében voltak, a lányok körme feketére volt festve, a szemük erősen kihúzva fekete szemceruzával, az ujjaikat gyűrűk díszítették. Valamint Joana nyakában ott lógott az a lánc, amit a fiúktól kapott. Amanda és Joana haja is éjfekete színben pompázott, Serenity pedig szőkésbarna haját fekete, piros és sötétbarna csíkokkal bolondította meg. Joana hosszú, fekete kabátot viselt, alatta egy fekete, láncokkal és csatokkal díszített nadrág (csakúgy, mint Amanda-n), valamint egy garbónyakú, gótikus betűkkel nyomott szöveggel ellátott felső volt. Chris-en csuklószorító, fekete ing és nadrág, valamint egy hanyagul megkötött fekete nyakkendő volt. Lélegzetelállító látványt nyújtottak.

- Ezek Joana-ék... - kiabálta mosolyogva Pauli Lauri-nak. - ...az ott, az én régi gitárom!

- Ezt nevezem én gothic bandának...marha jól csinálják...és ahogy kinéznek! Elsőosztályú! - fordult Aki teljesen átszellemülten a többiekhez, amire ők egyöntetű mosollyal válaszoltak. Szép kis meglepetést okoztak nekik. Sok mindenre számítottak, de erre egyáltalán nem.

- Jó a buli? - kiabálta Serenity angolul a mikrofonba. A felhangzó tapsvihar és a kiabálás egyértelmű igen válasz volt. 4-5 számmal teljesen bezsongatták az egész közönséget. Chris és Joana mosolyogva integetett vissza a közönségnek, Amanda pedig felállt a dobok mögül és úgy készült a következő felkonferálásra. Ekkor látták, hogy Amanda is teljesen megváltozott az eltelt idő alatt. A haja ugyan még mindig rövid volt és ezerfelé állt bezselézve, de csakúgy, mint Serenity hajában, piros tincsek voltak és az alap fekete szín is átütött inkább kékes-feketébe. A szeme jól tónusosan volt kihúzva, aminek köszönhetően zöld szeme olyan rikítóan világított, hogy egy pillantásával bárkit azonnal levett volna a lábáról. Ott volt rajta a Pauli-tól kapott kesztyű, a csuklószorítók és a lánc is.

- És most akkor lássunk egy pár feldolgozást a példaképünktől...a The Rasmus-tól... - kiabált bele ismét a mikrofonba Serenity, mire a The Rasmus tagjai elmosolyodtak és elégedetten fogadták a felhangzó hatalmas ovációt. Pont olyan szögben álltak, hogy Joana nem látta őket a fényviszonyok miatt, de ők viszont mindenkit tökéletesen szemmel tudtak tartani a színpadon.

Joana és Chris olyan lendülettel csapott bele a First Day Of My Life nyitóriffjébe, hogy Pauli és Eero szája tátva maradt tőle.

- First Day Of My Life! - kiáltotta el magát Serenity, miközben Amanda, mint egy karmester felemelte a kezét, majd dobolni kezdett.

- Ez az én csajom! Érti a dolgát! - fordult oda Aki Lauri-hoz. A The Rasmus énekese elnevette magát, majd Eero és Pauli is követte a példáját, miután Amanda két ütem közti, levegőbe feldobott, elkapott és onnan folytatott dobütős showeleme után Aki tátott szájjal és elképedt arccal ismét odafordult hozzájuk. Lauri-t pedig Serenity hangja nyűgözte le teljesen, régóta nem hallott már ilyen tiszta és nagy ugrásokra képes hangot. A soron következő meglepetés, a felcsendülő Time To Burn-nél érte őket, amikor is Joana olyan gitárszólót produkált, hogy az bármely profi gitárosnak a becsületére vált volna. És akkor még nem esett szó Chris és Joana iker-gitárszólójáról, amit a dal végén adtak elő. A srácok teljesen elvarázsolva álltak a színpad előtt és hallgatták a feldolgozásokat, amiből számszerint ezen az estén 6 dal hangzott el. Az In The Shadows-nál olyan hangulat kerekedett, hogy félő volt, a falak nem bírják majd a strapát, ezzel szemben viszont az utolsó The Rasmus számnál, a Funeral Song-nál sok ezer öngyújtó lángja lobbant fel és a közönség teljesen átszellemülten figyelte a színpadot. A dal és az előadásmód könnyeket csalt mind a négyük szemébe, és Lauri bár sokszor előadta már a dalt, azelőtt még soha nem érzett ehhez fogható érzést, mint ekkor. Miután lecsengtek az utolsó dallamok is, mindenki tapsolni kezdett, a The Rasmus tagjaival együtt. Látták, hogy a Resurrection tagjainak szemében is könnycseppek csillogtak. Serenity elfordult és megtörölte a szemét, majd ismét a mikrofonhoz fordult:

- És most jöjjön az utolsó dal, az új maxi albumunk dala...a Same Ways...fogadjátok szeretettel! - a tömeg persze nem akarta elengedni őket, csalódott kiáltások hangzottak fel, amin a Resurrection és a The Rasmus tagjai is elmosolyodtak. A dal első hallásra meggyőzte a közönséget arról, hogy ennek a bandának igen is van mit keresnie a zenei piacon. Óriási vastapsot kaptak, amit ők egy ráadásszámmal, a Feel Free-vel háláltak meg, majd jó 5 percnyi tapsvihar és éljenzés után bedobáltak a közönségnek egy-két dolgot (itt Lauri mosolyogva tett egy "Volt kitől tanulniuk..." megjegyzést). Amanda a közönség soraiba hajította a dobverőket, de még véletlenül sem azokat, amiket Aki-tól kapott. Holott a koncert alatt végig azt használta, végül egy másik párat "áldozott fel" a jótékonykodás oltárán. Teljesen véletlenül az egyik Aki kezében landolt, miután a túl nagyra sikerült dobás következtében az egyik ütő gellert kapott és pont a srácok közé esett. Amikor végleg levonultak a színpadról a tömeg egy emberként próbált minél jobb helyre kerülni, hogy majd autogramot szerezzen a bandától. A Resurrection tagjai az öltözőbe vonultak és mindannyian fáradtan rogytak le egy-egy ülőhelyre, ki a fotelba, ki a kanapéra. Elkezdődött a koncert elemzése, természetesen mindenki dicsérte a másikat.

- Az a dobütő megpörgetés a levegőben dolog nem volt semmi a First Day... alatt! Eddig jól eltitkoltad előlünk... - Amanda elpirult kicsit a szavak hallatán, majd elégedetten nyúlt végig a kanapén, izgalma valamelyest csillapodni kezdett.

- Azért ti sem panaszkodhattok! Mindannyian szenzációsak voltatok! Joana igazi gitárvirtuóz módjára viselkedett, Chris-ről nem is beszélve... - itt Chris és Joana egymásra kacsintottak, majd átölelték egymást. - ...és Serenity...a hangod, az valami fergetegesen szólt...a hideg futkosott a hátamon...a Funeral Song alatt alig láttam a dobokat a könnyeimtől...

Ekkor kopogás hallatszott az ajtó felől, mivel azonban mindannyian fáradtak voltak ahhoz, hogy felálljanak és kinyissák, egyszerre kiáltottak fel:

- Bújj be! - az ajtó kinyílt és egy rendkívül ismerős hang csendült fel a hátuk mögött. Amanda épp a dobverős trükköt kezdte mutatni, de miután meghallotta a hangot, semmi esélye nem volt a mutatvány sikeres befejezésére.

- Nem árt, ha rajtatok tartjuk a szemünket! Még a végén lejátszotok minket a színpadról... - egy emberként fordultak hátra. Lauri volt az, Aki, Pauli és Eero társaságában. A The Rasmus ált az öltözőjük ajtajában. Aki gyorsan odalépett a legközelebb álló Amanda-hoz és még pont az utolsó pillanatban, mielőtt az ütő a földre érkezett volna, elkapta és átnyújtotta a döbbenten álló lánynak. Aki-nak remek reflexei voltak, ami egy dobostól nem is volt meglepő.

- Ja, és azt hiszem ez is a tied... - adta oda Amanda-nak a tömegbe dobott ütőt, majd átkarolta a vállát és nevetve folytatta: - ...jó trükk volt! Elismerésem! Majd megtanítasz rá?

Amanda némán bólogatott, miközben a többiek lassan felemelkedtek a helyükről és odasétáltak a srácokhoz, hogy üdvözöljék őket.

- Hát ti...hogy...? Mármint úgy értem... - kezdte Joana, aki nem számított ilyen nagy meglepetésre. A The Rasmus-t személyesen szerették volna meghívni a következő koncertjükre, mivel nem voltak biztosak az első fogadtatásában a közönség részéről és nem akartak csalódást okozni nekik.

- Seppo Vesterinen. Most már dereng valami? - kérdezte egy huncut mosoly kíséretében Lauri.

- Hát persze...hogy erre nem gondoltam! Ő volt meghallgatni minket és persze szólt nektek, hogy van egy új együttes, aki The Rasmus feldolgozásokat játszik...jól keresztbehúzta a számításainkat... - Joana nevetve csapott a homlokára és Chris-el együtt beljebb invitálta a srácokat.

- De azt hiszem, hogy mindenkit sikerült jól meglepnie… - fűzte hozzá Eero.